Átrium Galéria

2017-10-10 13:55:08

Az Átrium Galériát az Átrium emeletén alakítottuk ki, a galéria művészeti tanácsadója Alföldi Róbert. 

Az aktuális kiállítás a színház nyitvatartási idejében ingyenesen látogatható. A Galéria és kiállítása minden állami támogatás nélkül, kizárólag a színház munkatársai, alkotói, művészei és a támogató közönség áldozatos munkája által működik.

Az Átrium Galéria 2017 őszén nyílt meg, Alföldi Róbert művészeti vezetésével. Az elmúlt négy évben nyolc kiállítást tartottunk: Somewhere over the Rainbow, RETRO PC, kocsisimre, sz.-REÁL, Kazovszkij 10, Feketén-fehéren, „CSAK” grafika, Levitációk. A II. kerület szívében működő, a nagyközönség számára ingyenesen látogatható kortárs kiállítóhely kialakítását és működését korábban az előadóművészeti taóból finanszíroztuk, ám ennek a megszüntetésével, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárság az Átriumot méltatlanul sújtó, az állami támogatást 77%-ban csökkentő döntésének eredményeként a Galéria működését is kénytelenek voltunk felfüggeszteni. A jövő ugyan még mindig nem megoldott, a finanszírozás fedezetét az állam elvette, ám mi továbbra is úgy gondoljuk: mind az Átrium, mind a főváros, mind a II. kerület lakói, a színház látogatói számára fontos, hogy a Margit körúti színházban létezzen egy hozzáférhető kortárs képzőművészeti kiállítóhely. Ennek okán, bízva a jövőben, az Átrium önálló művészi arculata visszaépítésének első lépéseként 2019 őszén az Átrium Galéria újra kinyitott. 

* * * * *

Aktuális kiállítás:
 

Horváth János: Mikor megyek hazafelé

HORVÁTH János festőművész, a Párizsban élő Stein Anna festő- és szobrászművész által alapított Stein Anna-művészeti díj nyertese, több kiállítással a háta mögött, ezúttal Budapesten, az Átrium Színház kiállítóterében mutatkozik be festményeivel.

Megnyitó: 2023. november 26.

 

Korábbi kiállítások

ÁTRIUM 10 | FOTÓKIÁLLÍTÁS

2022. novembere, a színház újranyitásának tizedik évfordulója. Ennek tiszteletére fotókiállítás nyílt 2022. szeptember 10-én. A színház elmúlt tíz évére visszatekintő tárlatot Alföldi Róbert nyitotta meg.

Megnyitó: 2022. szeptember 10.  15.30

Részegh Botond: Polyphony and Pleasure 

Részegh Botond szenvedélyesen, mondhatnám, erotikával keresi-kutatja, hogyan és miként tud a kéz szinte magától rajzolni, hogyan tud a vonal onnan nagyon belülről, a zsigeri, mondhatni ősi ösztönből megszületni. Vállalva minden összetevőjét ennek a legbelül létező ÉN-nek. Fájdalom és szerelem és erotika és harc és robbanás. Miközben a szó legnemesebb és legklasszikusabb értelmében vett grafikák születnek ebből a önvállalásból. Sorozatok. Most az egyik utolsót láthatják az Átriumban.” (Alföldi Róbert)
 
Részegh Botond 1977-ben, Csíkszeredán született. A bukaresti Képzőművészeti Egyetemen, Mircia Dumitrescu grafikus osztályában diplomázott. Szülővárosában az Új Kriterion Galéria művészeti igazgatója. Egyéni kiállításai voltak olyan rangos helyszíneken, mint a temesvári Művészeti Múzeum, a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Tranzit-ház, a bostoni 360 Gallery, a budapesti Várfok Galéria, a New York-i Gallery MC, illetve a bécsi Román Kulturális Intézet. 2018-tól a Magyar Művészeti Akadémia alkotói ösztöndíjasa.

Válogatás a sajtómegjelenésekből:

Megtekinthető: 2022. szeptember 10-ig

GERGYE KRISZTIÁN: LEVITÁCIÓK

„Meglepő, gondolhatjuk, hogy a Gergye fest, és közben semmi meglepő nincs benne. Pont olyan érzékien fest, mint ahogy táncol” - mondja Alföldi, aki az Átriumban Az Őrült Nők Ketrece és az Isteni végjáték előadásokban dolgozott együtt a kortárs tánc egyik leginkább meghatározó alakjával. Gergye Krisztián műveiből már korábban is láthatott ugyancsak Levitációk címmel a kőszegi közönség a Kőszegi Várszínház szervezésében, a jelenlegi tárlat az ott kiállított művek válogatásából áll. 

„CSAK” grafika

A grafika mifelénk még mindig mostohagyerek.
Mert nem olaj, meg nem vászon.
Mert „csak” papír és szén.
Mert „csak” papír.
Mert „csak” grafika.
De tényleg csak?
Vagy mégsemcsak?
(Én a magam részéről nagyon szeretem ezt a sűrű, elegáns és szabad és vad világot, ami a grafika. És ami még mostanság is „CSAK” grafika.)

FEKETÉN-FEHÉREN

Szalay Zoltán, Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, a magyar sajtófotográfia kiemelkedő személyisége, a Magyar Sajtófotó Kiállítások elindítója, szellemi atyja és 30 éven át a rendezője 2017. február 14-én, 82 évesen hunyt el. Sokszínű tematika jellemezte a munkásságát, amely az 50-es években kezdődött igazolványképek készítésével. A későbbiekben országos lapok és hetilapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője volt és fotós generációk nevelkedtek fel a keze alatt.  Művészekről, tudósokról, muzsikusokról készített és híressé vált portréit több hazai és külföldi kiállításon mutatta be önálló kiállítások keretében. Az elmúlt hatvan évben készült riport és zsánerképei ma már olyan dokumentum értékűek, amelyek a magyar társadalomábrázolás, politika- és kultúrtörténet és a magyar fotográfiatörténet számára is nélkülözhetetlenek. A hagyatékában lévő és feldolgozatlan több tízezer felvétel még számos meglepetést tartogat. A Fortepan megkezdte a képek feldolgozását.

Megnyitó: 2019. február 25. 18:00 
Megtekinthető: 2019. február 25. és 2019. július 11. között

KAZOVSZKIJ 10

10 éve.
Már 10 éve.
Ennyi ideje halt meg El Kazovszkij festőművész. És barát.
Egy másik barát azt mondta, hogy miért nem a 70-et használom. Annyi idős lenne most
Kazovszkij, és a 10 mégiscsak valami tragikus. Hiszen a halál dátumát mutatja. De mégsem. A
10 év azért fontos, mert bennem ugyanolyan élően működnek a művek, amikkel együtt élek. És
Kazo is ugyanolyan élően van jelen a gondolataimban és kvázi az életemben, mintha valóban
élne. Vagyis mintha fizikailag is élne még.
Nem csak festőművész volt, hanem a szó magasztos értelmében Mágus, vagy valami Guru.
Hiányzik. Egyébként, persze, hogy hiányzik.
Nagyon érdekelne, hogy mit festene mostanság, ebben a zűrzavarban.
A kutyát – farkast persze. De még magányosabban? Hova lehet még fokozni a magányt?
Egyébként meg pont oda jutottunk, ahol a magányos farkas – kutya van a képein. Már 20 éve.
Valamit tudott. Mondom, hogy Mágus volt.
Ez a kiállítás egy személyes emlék, és főhajtás és vallomás Kazónak. Tőlem.

(Alföldi Róbert)

Megnyitó: 2018. november 22. 18:00 
Megtekinthető: 2018. november 22. és 2019 február 20. között

 

sz.-REÁL

Azok a bizonyos pártállami idők. A valóság realisztikus ábrázolása. Ahogy azt a Móricka elképzeli. Illetve nem Móricka képzelte, sajnos.
Szóval a valóság egészen specifikusan realisztikus ábrázolása. A valóság, mint nem valóság. A valóság, mint kitalált valóság. A valóság, mint a szocialista valóság.
Azaz egy elképzelt és tűzzel-vassal képviselt valóság.
Azaz nem valóság. Idea. Fájó és agresszív idea. Mai szóhasználattal: valami virtuális valóság. És ennek tükrében, léteznek-e ezek a művek? Mint művek. 
Szoc reál. Sz. Reál. Művek. Abból a bizonyos pártállami időkből. De Művek. (Alföldi Róbert)

Megnyitó: 2018. április 20. 17:00  - a kiállítást megnyitja: Alföldi Róbert és Kolozsvári Mariann művészettörténész
Megtekinthető: 2018. április 20. és június 20. között

kocsisimre

Kocsis Imre (1940–2015) festőművész eddig ismeretlen művei a ’70-es évekből – értékesítéssel egybekötött kiállítás

A festőként induló Kocsis Imre az 1960-as évek végén, a magyar grafika virágkorában, engedve a személyiségéből eredő érdeklődésnek, feloldva az önkontroll gátjait, kilépett a végzettsége szerinti szakmai besorolásból. Intenzíven kezdett alkalmazott grafikával foglalkozni. Először organikus és geometrikus formák dinamikus kontrasztjára épülő grafikákat készített, majd következtek a pop-art tanulságokat érvényesítő sorozatok, később pedig a fotót segítségül hívó grafikai lapok. E lapokon a jelképteremtés, az emblematikus kifejezés útjait vizsgálja. A szimbólumteremtés a legfontosabb számára, olyan eszközökkel fogalmaz, melyek többértelműséget adnak, s nyitva hagynak gondolati pályákat, kihasználják és fokozzák az ellentétek összejátszásának asszociációt indító erejét.

Bár elismert grafikus lett, de ezek után is festőnek tartotta magát, újra festeni kezdett, naturálisan leíró, a hiperrealizmus formai megjelenését idéző, fotót és reprodukciót felhasználó festményeket. Így grafikai munkássága jórészt a műterem homályában maradt. Eddig.

Most e kiállítás segítségével beleshetünk a műterembe, felfedezhetjük az elfeledett grafikus Kocsis Imrét, s a néző eldöntheti: mit látni a Kulcslyuk mögött?

Megnyitó: 2018. február 22. 18:00 - A kiállítást megnyitja Petrányi Zsolt művészettörténész.
Megtekinthető: 2018. február 22. és április 15. között

RETRO PC

német sokszorosított művek a ’70-es évekből
többek között Ulrich Baehr, Klaus Böttger, Peter Sorge, Hans-Jürgen Diehl művei
Alföldi Róbert magángyűjteményéből
 
Azok a bizonyos ’70-es évek, meg a ’60-asok. Mintha romantikusan gondolnánk vissza azokra az évekre. Némi nosztalgiával. A kiállításon bemutatott művek nem romantikusan beszélnek azokról az évekről. Kegyetlen valóságvizsgálatot tartanak. Önmagukban is, és a német társadalomban is. Azt látják, amiben élnek. És arról beszélnek. Vizsgálják önmagukat, mint egyént és mint közösséget. Talán nekünk sem ártana… Ezek a művek megmutatják, hogy lehet. – Alföldi Róbert

Megnyitó: 2017. december 3. 18:00 (a kiállítást Petrányi Zsolt művészettörténész nyitja meg)
Megtekinthető: 2018. február 18-ig

Somewhere over the Rainbow

Idealizált színes világok: 1940–1970 színezett fotográfiák
Alföldi Róbert magángyűjteménye és művészi reflexiói

A színezett fotográfia lényege, hogy az általában fekete-fehér fotókat kézi eszközökkel megszínesítik. A színes film és dia megjelenésével viszont azért alkalmazták, hogy drámaivá, vagy még inkább művészivé tegyék a fényképeket. Pasztell ceruzával, akvarellel, olajjal stb. dolgoztak. A színezett fotográfia Hippolyte Bayard-tól (1801–1887) indult és egészen napjainkig nagy előszeretettel alkalmazzák. A legelső színezett dagerrotípiát a svájci festő és grafikus Johann Baptista Isenring nevéhez kötik (1839). Mégis a kézi színezés maradt a legnépszerűbb módszer, egészen a 20. század közepéig, amikor a Kodak bemutatta a Kodachrome színes filmjét. Innentől a színezésnek lassan megváltozott a jelentése és a felhasználása. De a mai napig vannak fotográfusok, akik tovább fejlesztve ezt a technikát, egy különleges művészi hatást érnek el a használatával, rámutatva az idealizmus mögött meghúzódó nyomasztó diktatórikus légkörre.

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program.

Megnyitó: 2017. október 14. 17:00 (a kiállítást Gadányi György fotóművész, fotótörténész nyitja meg)
Megtekinthető: 2017. november 30-ig