„»Nem tudnák elviselni, hogy ott üljünk mellettük, hogy képviseljünk valamit«, »vagy csak párhuzamosan létezni«... de ezt sem tudják elképzelni – tette hozzá. Vidnyánszky Attila azt mondta, senkit sem akartak lemondatni, »eltüntetni«, sőt párhuzamosan akartak a már meglévő mellett fölépíteni »valami mást is«.” (az ATV összefoglalója Vidnyánszky Attila tegnapi fellépéséről a HírTV-ben)

Szeretnénk megkérdezni, hogy ezt a „párhuzamos létezést”, ezt az „építkezést” vajon úgy képzelték el, ahogy a taó átalakítása során bántak az Átriummal és még számos független társulattal? Hogy megígérték, hogy „mindenki megkapja, aki tisztességesen dolgozott”, majd a korábbi taónak megítélték egy töredékét (esetünkben tavaly a huszonkét százalékát), ami gyakorlatilag az ellehetetlenítést jelentette volna, ha nem áll mellénk a közönség? Nem lett picit nagy az olló, amikor az Átrium egy jegyére átlagosan 500 forint állami támogatás jár, a fővárosi önkormányzati-állami színházakéra 2.500–6.000 között, míg a Nemzeti Színház minden egyes jegyére pedig 20.000? Az SZFE esetében is úgy képzelik el a „párbeszédet”, ahogy a taó megszüntetése vagy a kulturális törvény módosítása kapcsán csinálták: hazugságokkal, diktátumokkal és kész helyzet elé állítással? Hogy egyetlen felvetésünkre sem érkezett érdemi reakció, egyetlen, a minisztériumhoz írt levelünkre sem válaszoltak? Hogy kizárólag hatalmi szóval elvették, amire társulatok, színházak, egzisztenciák épültek? Hogy a közönség befizetésének (miszerint a jegybevételhez kötött támogatás is jár) még az a 20–40% súlya se legyen, hanem ismeretlen és átláthatatlan szempontok szerint osszák szét a támogatást? Hogy folyamatosan csökkentették a pályázatokon elérhető összegeket, ellenben pályázás nélkül utaltak ki „közeli” intézményeknek és embereknek pénzeket, olyanoknak, akik nem is pályázhattak volna? Hogy a tisztességesen működő színházak nyakába varrták, hogy a hatóság nem ellenőrizte, kik használták fel törvényellenesen a taót? Hogy minden utólagos bocsánatkérés nélkül többször megvádolt bennünket Vidnyánszky Attila azzal, hogy közvetítőknek fizettünk pénzt taóért (amit amúgy a törvény nem tiltott), noha soha ilyet nem tettünk? 

Szóval hogy ha az elmúlt két évben ilyen volt a „párbeszéd” és a „párhuzamos létezés felépítése”, akkor miért csodálkozik valaki, hogy ezek után nem hiszik egy szavát se?