Kedd délelőtt, a színházi világnapon vehette át Hernádi Judit a Psota Irén-díjat a Rózsavölgyi Szalonban. A díjat 2016-ban alapította Almási Éva, a nemzet színésze. A díjat Psota Irén tiszteletére annak a színpadi sokszínűségét és tehetségét bizonyító színésznőnek ítélik oda, akinek kiemelkedő képessége Psota örökségéhez méltónak bizonyult. Külön öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Hernádi Juditot az Átrium terjesztette fel a díjra, és a kuratórium az Átrium javaslata alapján ítélte oda a díjat Hernádi Juditnak. A kuratórium tagjai: Almási Éva, Törőcsik Mari, dr. Hazai Kinga, Ungvári Tamás, dr. Lantos Endre, dr. Langer János. Drága Juci, szívből gratulálunk!

Részlet az Átrium felterjesztéséből: 

„A díjat olyan művésznőnek adományozza az Alapítvány, akinek színpadi sokszínűsége és tehetsége méltónak bizonyul a kiemelkedő Psota Irén szellemiséghez, örökséghez” – áll felhívásukban. Psota Irén összetéveszthetetlen, egyéni stílusával, komikus és drámai szerepekben nyújtott egyaránt kiemelkedő alakításával marad emlékezetes, aki mind egyéni előadóművészként egy pódiumon, mind társulati csapattagként a színházban teljes értékű, maradandó élményt adott közönségének. A felhívással összhangban olyan színésznőt ajánlunk e díjra, aki mindezen kritériumoknak megfelel. Bár nem áll mögötte a szó szakszerű értelmében vett társulat – sőt, az ország egyik első szabadúszó színészeinek egyike –, valódi csapatjátékos, aki hihetetlen alázattal, érdeklődőn és nyitottan játszik a többiekkel a színpadon, nem önmagát, hanem mindenkor az előadást szolgálva. Elképesztő erővel és energiával keresi és teremti meg a valódi helyzetet, nem elégedve meg a felidézéssel, hanem minden alkalommal a tartalomnak rendeli alá magát. Minden feladatot komolyan vesz, nem tesz hamisan különbséget a szórakoztatás és a „magas művészet” között, mert tudja, hogy mindkettőt ugyanolyan intenzitással lehet csak képviselni, és a valódi színészben ez a két dolog átjárható, sőt, egymás nélkül nem létező fogalom. A nagyközönség leginkább komikus alakításairól, esetleg énekesnőként, dívaként ismeri, pedig életpályáján több jelentős drámai szerep is megtalálta. Igaz, színészi értékéhez képest nagyon kevés. Mi most éppen egy ilyen kapcsán javasoljuk őt erre az elismerésre. Színházunkban októberben mutattuk be Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket című filmjének színpadi adaptációját, Alföldi Róbert rendezésében, amelyben Hernádi Judit a főszerepet, Emmi Kurowskit alakítja. Hernádi Fassbinder hétköznapi hőseként nem egyszerűen helytáll a szerepben, hanem bámulatos erővel, de a legegyszerűbb, legtisztább színészi eszköztárral, érvényes és súlyos jelenléttel, megdöbbentő hitelességgel teremti meg az esendő kisember vágyakozását a normális életre, az érzelmekre, a szerelemre. A kritikák alaposan és pontosan értelmezik az alakítást, reflektálva a színésznő és a szerep viszonyára is. „Hernádi Judit keményen küzd Emmi karakterével, és nem kérdés, hogy győz. Eleinte szinte érthetetlenül halkan beszél ez az éveit tekintve sokat, a valóságban azonban még alig élt asszony. Testben a bárban van, valójában azonban nagyon messze kalandoznak a gondolatai. És bár nincs erre semmilyen utalás, nem lepődnék meg, ha épp öngyilkosságra készült volna, mielőtt belépett a lebujba, ahol megtörténik vele az a bizonyos villámcsapásszerű találkozás. Hernádi óvatosan, szakértelemmel bontogatja a bebábozódott nő karakterét, megrendítő látni, ahogy jelenetről jelenetre oldódik zártsága, és egyre inkább mer beszélni, nevetni, olyan dolgokat tenni, amikről már évtizedek óta nem is álmodott” – elemzi az alakítást Jászay Tamás (Revizor). „Azután, ahogy egyre többször kerül szembe másokkal, és egyre többször kell kiállnia szerelméért, érzelmek széles skáláját járja be, és Hernádi ezeket mind tüneményes pontossággal és finomsággal kelti életre. Nagy szakmai tudásról árulkodik, ahogy felépíti a nő karakterének ívét, és hogy képes a kisember lenni, aki minden nézőben benne van. Hogy színpadi létezésével képes rezonálni a jelenre” – állapítja meg Kovács Natália (Élet és Irodalom). „Hernádi Judit Alföldiben emberére akad: igazi nagy színészként hagyja magát megkopottnak, sérülékenynek mutatni. Megkapó erővel hozza a kisembert, az abszolút vesztest. Letisztult, mélyről fakadó játéka a dívaságot a ruhatárban hagyja” – írja Marik Noémi (Vasárnapi Hírek). „Nincs smink és frissen készült frizura, csak a végtelenül tiszta, szerető szív. Különösen a kezek játékai a sokatmondók, amint várakozó álláspontra helyezkedve a fontos lélektani folyamatok közben lassan összekulcsolódnak, összefonódnak a csípő előtt. Hernádi kiválóan érezteti, hogy mekkora erő lakozik ebben a csendes, eddigi életében észrevehetetlen asszonyban” – értékeli Szekeres Szabolcs (Dionüszosz magazin). 
(Ugrai István, 2017. december 3.)