Gyabronka József: „ Nem érdemes sablonokban gondolkodni...”


...
Gyabronka József – fotó: Puska Judit

Gyabronka József: „ Nem érdemes sablonokban gondolkodni...”

Az Átrium műsorán újra látható két pazar szereposztású, ritkán játszott előadás: a Sirály és a II. Edward. A sokszínű, minőségi alakítások színészét a csehovi világról, Marlowe királydrámájáról, a sablonok elkerüléséről kérdeztük.

A Sirály jelentős állomás a pályádon. A Krétakör korszakos jelentőségű, Schilling Árpád rendezte előadása után több mint tíz évvel a Fehér Balázs Benő által jegyzett változatban alakítod Szorint. Miben látod a két értelmezés között a legfontosabb különbséget?

Maga a szerep, a többi szereplőhöz való viszonyulása tökéletesen ugyanaz volt a Krétakör előadásában, mint a Fehér Balázs Benő rendezte változatban. A Krétakör féle Sirájt egy nagyon kis teremben, intim, realista stílusban játszottuk. Az Átrium előadása másfajta megközelítést, távoltartóbb, jelzésszerűbb, groteszkebb színjátszást igényel. Beugróként kerültem a kész produkcióba, ami már egy éve ment elég szép sikerrel. Jelenleg lekettőzve játsszuk a szerepet Derzsi Jánossal.

Mennyire volt könnyű belehelyezkedni a mai szlengesített nyelvvel, maszkokkal, szürreális elemekkel építkező, fiatalos hevületű előadásba?

Elkápráztat az a gondolkodásmód, amit Benő és a korosztálya képvisel. Ők már unják a realista színjátszást, beszédesebb, elrajzoltabb, vaskosabb megjelenítésre, formavilágra törekszenek. Nem esett nehezemre ehhez a koncepcióhoz idomítani magam.

Csehov világa a valóságot ütközteti az irreális vágyakkal. A Sirályban minden szereplő a saját elrontott élete ellen lázad.

Csehovnál is az a zseniális, hogy bárki önmagára ismerhet benne. A Sirályban a szereplők rendkívül önzőek, mindenki mást szeretne, és mint egy vasúti sín, párhuzamosan mennek el egymás mellett, alig van normális emberi kapcsolat köztük. Elfuserált életek tömkelege. Sokan érezzük úgy, hogy valamit elrontottunk az életünkben. Szorin elszalasztotta a szerelmet, az igazi karriert, egész életében gyáva volt. Bennem is sok minden van Szorinból. Emellett minden szereplővel tudok azonosulni. Az igényes színház mindig tükröt tart, bekapcsol, szembesítést kínál. Azt gondolom, hogy akik pusztán kikapcsolódásra, szórakoztatásra vágynak, azt hiszik, hogy minden rendben van az életükkel. Nem látják a hazugságokat, nem akarnak szembesülni önmagukkal.

A II. Edwardban először dolgoztál Alföldivel. Milyen újdonságot jelentett számodra ez a találkozás?

Nagyon kellemes meglepetés volt a közös munka Robival, alaposan elemezte a darabot, remek légkörben zajlottak a próbák. Örültem a rendhagyó, kissé oratorikus felállásnak is az élő zenekarral a színpadon. Öt szerepet játszom az előadásban, köztük a ziccert, a bérgyilkost, aki megöli a királyt.

Színészileg izgalmas helyzet, amikor több szólamon kell megszólalni?

Élvezem, hogy ötféle arcomat mutathatom meg. Igazából az a jó a színésznek, amikor egy rendező feszegeti a határait, nem a sablonokat kell ismételnie. A II. Edward-beli szereplésem kissé azokra a vizsgaelőadásokra emlékeztet, amikor a főiskolai osztályfőnököm, Békés András többféle szerepben „tálalt” minket egy vizsgán. Örök életre való instrukciót kaptam még a pályám legelején Dajka Margittól: „A múltkor láttalak egy szerepben, amiben ugyanolyan voltál, mint az előzőben, Vigyázz, hogy ne ismételd magad” – mondta barátian. Nem érdemes sablonokban gondolkodni egy színésznek, mert unalmassá válik saját maga számára is.

A II. Edwardban pikáns téma úgymond a férfiszerelem. A szeretetvágy és a féktelen hatalomvágy feszül egymásnak Marlowe drámájában. A kibeszéletlen tabutémától nagyobb a tétje egy ilyen előadásnak?

Magyarországon van egy rettenetes hisztéria, mert felszínre került a cigányokkal, a zsidókkal, a homoszexuálisokkal és legutóbb a migránsokkal szembeni fóbia. Nyilván Alföldi sem véletlenül vette elő ezt a drámát. A Nemzeti igazgatójaként állandó céltábla volt, megkérdőjelezték a személyét. Normális viszonyok között a homoszexualitás nem számítana tabutémának.

A színházi közönség mindenesetre fogékony a tabutémákra. A híres íróink titkos szerelmi életét dokumentáló Így szerettek ők felolvasószínházi sorozatban Kosztolányit kelted életre.

Kosztolányi szerelmi háromszög története olyan, mint egy igazi jó dráma. A néző nem tudja eldönteni, hogy kinek drukkoljon, a feleségnek vagy az ifjú szeretőnek. Azt vettem észre, hogy egyfelől feszülten figyelnek, másfelől remekül reagálnak Kosztolányi önkritikus, groteszk humorára, aki a legnagyobb kínjait is humorral csapja le. Az egyik pillanatban nevetnek, a másikban zokognak. Tökéletesen átélhető számukra annak a tragédiája, hogy két nőt szeret egyszerre.

Szentgyörgyi Rita

 

 

A Sirály legközelebb október 31-én, a II. Edward november 18-án és 19-én szerepel az Átrium műsorán.