Bodó Viktor: „Mindenféle durva és brutális dolgok történnek”


...
fotó © Lakatos Péter

Bodó Viktor: „Mindenféle durva és brutális dolgok történnek”

Érzékszerveket borzoló izgalmakra, szélsőséges effektekre, trash előadásra számíthatnak a nézők Bodó Viktor idei egyetlen hazai rendezésében, a Mózsik Imrével közösen írt A Krakken műveletben.

– Hogyan jött létre az együttműködés az Átriumot üzemeltető Kultúrbrigáddal?

– A Szputnyik megszűnése után Zsedényi Balázs kreatív producerrel megállapodtunk abban, hogy a Kultúrbrigád veszi át a Szputnyik színházi neveléssel, tantermi színházzal foglalkozó részlegét, a Mentőcsónak Egységet. Ezt követően közösen pályáztuk meg az Új Színházat. Annak ellenére, hogy valójában nyilvánvalóan reménytelen volt a dolog, és végül nem is jött össze, mégis jó tanulófolyamat volt a pályázat megírása. Az összehangolt munka során született meg az ötlet, hogy az Átriumban rendezzek.

– Milyen személyes élményanyagból született A Krakken művelet, aminek egyik fő humorforrása a nyelvi játék?

– Különböző nyelvterületeken van szerencsém dolgozni, a leggyakoribb ezek közül a német. Sok esetben, főleg a fontosabb megbeszéléseken, tárgyalásokon, nemzetközi fesztiválokon, de akár próbahelyzetekben is szinkrontolmácsok segítik a munkát. Nagyon vicces és furcsa mondatok születnek meg, amikor a tolmácsfülkékből kihallatszanak az ide-oda fordított nyelvek. Szuper tolmács esetén is kiszolgáltatottság meg óriási terhelés tud lenni egy ilyen helyzet. Olyan, mintha az embernek egy ikertestvére lenne, aki folyamatosan beszél. Óriási lehetőségnek tűnt, hogy ezt a színpadon is kipróbáljam. A Krakken művelet alapvetése az volt, hogy a főhőst egy olyan környezetbe helyezzük, ahol nem tud információkat szerezni, ki van szolgáltatva a tolmácsnak, a körülményeknek. Ebből jött a képzeletbeli Sarntröll városa, amihez szerzőtársam, Mózsik Imre kidolgozott egy sarntrölli nyelvet.

– Mindez eléggé eltér az eredeti elképzeléstől, hogy Vendetta címen mai környezetbe ülteti át Eduardo De Filippo A komédia művészete című vígjátékát.

– Valóban, A Krakken műveletnek már nincs túl sok köze a De Filippo-darabhoz egy színházi társulat bosszújáról. Tréfásan, ironikusan persze ezzel kapcsolatban is lesznek utalások. A mi összeesküvés történetünkben Honoshország egy gigantikus méretű Holdat készül kiállítani a kulturális világkiállításon. Ám a projektvezető eltűnik, ezért a miniszternek és az államtitkárnak kell megoldani a helyzetet az ottani titkár segítségével, aki szinkrontolmács is egyben. Ezen a ponton elkezdődik egy folyamatos őrület, minden jelenetben újabb és újabb nehézségek, tragikomikus helyzetek ostorozzák a minisztert, aki az őrületbe hajszolódik. Reményeink szerint kéjes örömmel konstatálja majd a néző, hogy ha máshogy nem is, de legalább a színházban jól fenékbe lehet rúgni a politikusokat.

– Mi köze a címnek a tengeri mondák szüleményéhez?

– A Kraken eredetileg egy mitológiai figura, egy víziszörny, a mi esetünkben a Krakken nevű homokszörny. Írtunk hozzá egy mesét is, amiből kiderül, hogy miért, kire és hol csap le, de erről nem árulhatok el többet.

– Hogyan formálódott teljes értékű színpadi szöveggé a sarntrölli kamunyelv?

– Eleinte halandzsamondatokat írtunk a sarntrölli lakosokat megformáló színészeknek, zárójelben feltüntetve a mondatok pontos tartalmát, hogy világos legyen számukra a közlési szándék. Aztán írás közben elkezdett egyre fontosabbá válni, hogy igazi nyelnek hasson, tehát következetesen legyenek használva a szavak. Fontos volt, hogy azért egyedi jellege legyen, ezért adta magát, hogy kitaláljunk egy nehezen kódolható hangzású nyelvet, ami kicsit szláv, kicsit északi, olykor egy mondaton belül angol, olaszos, franciás hangzású szavakkal. Mózsik Imre összeállított egy szótárat, és onnantól kezdve már a szótár alapján írtunk új mondatokat. A szótár folyamatosan bővül. Eddig 800 szóból áll.

– Milyen meglepetésekre lehet számítani az előadás vizuális megoldásaiban?

– Schnábel Zita díszlettervezővel egy nehezen beazonosítható, ipari létesítmény jellegű teret alakítottunk ki. Antihősünk nem egy csilivili irodába vagy hotelbe érkezik, hanem egy lepukkant, koszos, ablak nélküli, kissé indusztriális, kissé posztszovjet katonai létesítmény-szerű térbe. Különböző életveszélyes dolgok vannak itt, repedező fal, omladozó mennyezet, falból kilógó elektromos vezetékek. A díszlet szinte az összeesküvés-történet egyik főszereplője, aktívan részt vesz abban, hogy nehezítse a szereplők dolgát. Az előadás stílusát, formáját tekintve mocskos szájú, tele káromkodással, sok vérrel, robbanással, holttestekkel, kézcsonkokkal, hangos zenével, villogó stroboszkóppal. Mindenféle durva és brutális dolog történik a színpadon annak érdekében, hogy nagyon vicces és egyben meghökkentő legyen. Aki érzékeny az effélékre, annak nem ajánlom A Krakken műveletet.

– Honoshország képviselőiben a magyar viszonyokra ismerhetünk?

– Kifejezetten kerültük az aktuálpolitikai beszólásokat, mert állandó frissítésre szorulnának, tekintettel arra, hogy kis országunkban őrületes baromságokkal, újabb és újabb rettenetes hírekkel bombáznak minket. A revizorban kiélhettem az aktualitásokra reflektálást. Finom áthallásokra azért lehet számítani.

Szentgyörgyi Rita

Mózsik Imre–Bodó Viktor: A Krakken művelet
rendező: Bodó Viktor
bemutató: március 3. 19:30, Átrium
további előadások: március 4., 15., 16., április 22.
Online jegyvásárlás: atrium.jegy.hu