Bereczki Csilla–Mikó Csaba: „Végül mindenki lelepleződik”


...
fotó: Mészáros Csaba

Bereczki Csilla–Mikó Csaba: „Végül mindenki lelepleződik”

Két házaspár találkozik a sértett szülők lakásán, hogy kulturáltan rendezzenek egy iskolai incidenst: egy kisfiú bottal kiverte egy társa fogát. A gyerekek konfliktusa valójában csak ürügy arra, hogy a jól szituált felnőttek színt valljanak magukról. Yasmina Reza világszerte nagy sikerrel játszott tragikus bohózatát, Az öldöklés istenét Bereczki Csilla rendezésében, Mikó Csaba „szöveghangolásában” mutatja be az Átrium. 

– Honnan datálódik a színházi „ négykezesetek”?

Bereczki Csilla (BCs): Az Örkény Színházban ismertük meg egymást, a Stuart Máriában Gáspár Ildikó asszisztense voltam, Csaba készítette a darab átiratát. A Bádogdobban (Katona József Színház, Kamra) és Csaba Apátlanok című darabjában (Örkény István Színház) is együtt dolgoztunk. Sok közös tervünk van, az egyik állomás Az öldöklés istene. Szerettem volna olyasvalakivel alakítani a szövegen, akivel a saját nyelvünkre, koncepciónkra formálhatjuk azt. El akartuk kerülni a francia polgári társalgási színmű jelleget.

Mikó Csaba (MCs): Az öldöklés istene egy jó értelemben vett melodráma. Amikor elolvastuk, azt éreztük, hogy bizonyos mondatok és kifejezések mára már mást jelentenek, ezért ezeken módosítottunk. Nem tartalmi vagy formai változtatásokat alkalmaztunk, hanem a hangsúlyokat változtattuk meg vagy erősítettük akár egy mondaton belül. A szöveghangolással a rólunk szóló mikrohelyzetek érzelmi hullámvasút-szerűségét akartuk hangsúlyozni.

– A felhőtlen társalgási vígjátéktól a sötét tónusú drámáig ingadozik a darab stílusa. Melyik rétegét tartjátok a leginkább mához szólónak?

MCs: Engem leginkább a hazugságok és önhazugságok érdekeltek a darabban. A folyamat, ahogyan lehull rólunk az udvariasság maszkja, és megmutatkozik, hogy alatta sokszor nem különbözünk attól, amit egyébként elítélünk. Az udvariassági formulák ennyire kényszerű betartása egyre nyilvánvalóbbá teszi a négy szereplő számára, hogy valójában mindannyian hazudnak egymásnak és önmaguknak is. Ez pedig szép lassan lekényszeríti róluk az álcát, és megmutatkozik a valódi énjük. Egymás után derül ki mindenkiről, hogy mi az, amit valójában gondol a másik párról, a saját párjáról, végül önmagáról. Vajon azt az életet élem, amit valójában szeretnék? Vajon úgy élek, ahogyan elvárom másoktól, hogy éljen? Vajon az vagyok-e, amit mutatok másoknak önmagamról? Szerintem ezek örök érvényű kérdések.

BCs: Érdekesnek tartom a karakterek érzelmi térképének változásait. A párok erővonalai folyamatosan változnak, hol összetartanak, hol ellentétben állnak egymással. Van, hogy a két páron belül feszül ellentét, vagy az egyik pár férfitagja és a másik pár nőtagja fog össze, vagy éppen a két férfi áll a nőkkel szemben. Tévesen gyakran elviszik ezt a darabot az egymásnak eső, gatyaletolós vígjáték vagy az abszurd irányába. Ezzel ellentétben mi azt szeretnénk kihangsúlyozni, ahogy ezek az emberek kivetkőznek önmagukból. Mint minden jó darabban, Az öldöklés istenében is mindenkinek megvan a maga igazsága. Nem lehet leegyszerűsíteni az erőszakos, a frusztrált, a gyerekével nem törődő, a túlérzékeny karakterekre.

– Milyen szempontok szerint választottátok ki a színészeket, a Hevér Gábor–Herczeg Adrienn, Szikszai Rémusz–Péterfy Bori párost?

BCs: Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen remek színészek játsszák ezt a szöveg- és színészközpontú darabot.

MCs: Hevér Gábor és Herczeg Adrienn alakítja a sértett szülőket, a jól szituált vállalkozó és művészettörténész házaspárt. Kettejük közül a férfi a gyakorlatiasabb, a nő kevésbé az. A másik házaspárnál fordított a helyzet. Szikszai Rémusz az ügyvédek  szeparált kasztjában élő férjet játssza, míg Péterfy Bori a vagyonkezelési tanácsadó feleséget.

– Az öldöklés istene behelyettesíthető a civilizáció maszkja mögötti barbársággal, a kisülésre váró agresszióval az iskolai incidenstől a családon belül erőszakon át egészen a terrorizmusig?

MCs: A darab sokkal inkább az elfedésekről beszél, arról, hogy a napi élet elvárásai mennyi lefojtást és frusztrációt okoznak, és hogy ez odabent csendesen és kíméletlenül dolgozik a rengeteg réteg alatt. És hogy gyakran önmagunk sem tudjuk már, hogy kik és milyenek vagyunk valójában.

BCs: Nyilván van köze a darabnak az agresszióhoz, de nem erről az oldalról közelítjük meg. Az öldöklés lényege, hogy hogyan öljük meg azt, amiért küzdöttünk. Az egész életünket gyakorlatilag romba tudjuk dönteni egy néhány órás találkozó alatt, miközben azért megyünk bele a helyzetbe, hogy megerősítsük, milyen civilizáltak, szalonképesek vagyunk, mennyire rendben van az életünk. Az is egyfajta öldöklés, kegyetlenség, hogy a szereplők akarva akaratlanul kinyírják a látszatot, amit gondosan építgettek mind egymás, mind önmaguk előtt.

Szentgyörgyi Rita

----------------------------------

Az öldöklés istene című darab bemutatójára április 7-én este fél 8-kor kerül sor az Átriumban. További előadások: április 8. 15:00 és 19:30, április 25 19:30
További információ, jegyvásárlás