Május 9-én érkezik 25. előadásához az Átriumban Yasmina Reza házasságról és viszonyokról szóló vígjátéka, Az öldöklés istene.

A négyszereplős házaspárbaj leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog. A történet négy szülőről szól, akik egy lakásban beszélgetnek: a vendéglátó házaspár (Herczeg Adrienn és Hevér Gábor) fia egy bottal megütötte a vendég házaspár (Péterfy Bori és Szikszai Rémusz) gyermekét és a szülők összegyűlnek, hogy megbeszéljék a problémát. Hamar kiderül azonban, hogy a szülők semmivel sem jobbak, mint gyermekeik.

„Az alkotás színpadra termett, semmi kétség és már csak azért is, mert még szórakoztatóbb, mint mozgóképes formában. Ott leginkább a hatásokkal és a vizualitással az egyhelyszínes keret nyomasztó hangulata dominál, na meg a karakterjellemek, itt viszont a szituációk és a verbalitás sokkal komédiaszerűbbé teszik a darabot, annak ellenére, hogy tényleg súlyos kérdéseket feszeget” – írja a Hetedik sor közepe filmes portál. A Színház.net szerzője, Gabnai Katalin szerint: „Olyan a játék dinamikája, mintha egy négykarú libikóka működését figyelnénk. Ki itt, ki ott kezd süllyedni, ki ezzel, ki azzal áll párba egy harmadik ellenében, s közben lelkileg levetkőződnek, pedig nem ezt akarták tenni. Most győzni akarnak. Talán nem mindenkin, de azokon itt, mindenképpen. És megigazulni akarnak.”

A színészi játékot így elemzi Mészáros Márton a Kultúrparton: „A rendező, Bereczki Csilla legnagyobb erényei közé sorolandó az, hogy megtalálta a négy karakterre a négy színészt: Herczeg Adriennt, Hevér Gábort, Péterfy Borit és Szikszai Rémuszt. Utóbbi ügyvédfigurája teljesen felülírja a többiek szándékát, a fickó gátlástalan és munkamániás, egyáltalán nem köntörfalaz, látjuk is, hogy nem vágyik arra, hogy értékes idejét a kényszeredett tárgyalással töltse.  Szikszai remekel, különösen azokban a jelenetekben, amelyekben rókamód ravaszkodhat. Hevér Gábor, aki a másik férjet személyesíti meg, minimális árnyalatokkal, kicsit karikírozva tárja elénk Michelt. A figuráról a legnagyobb tisztelet mellett sem lehet azt mondani, hogy túlzottan bonyolult lélek, ennél fogva Hevér sem dimenzionálja túl a megszemélyesítést. Viszont az, amit mutat, jól megtestesíti az átlag férfit, aki legszívesebben mackónadrágban, ingre húzott kardigánban – talán egy üveg hideg sörrel a kezében – a tévé előtt töltené az estéjét. Míg Anett, a Péterfy Bori által játszott tartózkodó feleség tulajdonképpen magából kikelve is megőrzi visszafogottságát (ezt az állítást csorbítja a fergetegesen megoldott kitaccsolás), addig Herczeg Adrienn Véronique-ja teljesen kifordul önmagából. Egészen rendkívüli azt figyelni, miként épül le, holott korábban erkölcsi tartópillérnek mutatta magát.”

A jubileumi előadást vakok és gyengénlátók részére audionarráció kíséri a színház esélyegyenlőségi programja keretében. A produkció ebben az évadban még egyszer, május 23-án szerepel az Átrium műsorán.