„Valakinek muszáj döntéseket hoznia. Nehéz elfogadni, de mindig kell valaki, aki képes döntéseket hozni, és ha valaki erre nem képes, akkor annak követnie kell azokat, akik a döntéseket hozzák. Ez a színház! Ez csak színház!”

Mert ha nem hozok döntéseket, ha nem vállalom fel a konfliktusaimat, akkor kiszolgáltatom magamat másoknak. De ha kiállok magamért, akkor hogy nem nyomom el a másikat? Meddig tartok én és hol kezdődik a másik? Egyáltalán valóban magamért állok ki, vagy már a problémáim sem az enyémek? Én határozom meg a közegemet vagy a közegem határoz meg engem? A saját történetemet élem meg vagy mások gondolatait ismételgetem? A szüleimét, a barátaimét, a családomét, a munkatársaimét, a politikusokét. Vagy pont azt gondolom, amit ők? Van saját valóságom vagy ez csak színház? Érdekel ez még egyáltalán bárkit?

Gergőnek teljesült egy régi vágya: felvették újságírónak az apja lapjához, de János nem akarja, hogy a fia egy propagandalapnál dolgozzon. Nóri és Kristóf most költöznek be az új lakásba, közben kiderül, hogy egy nem tervezett gyerek is érkezne harmadik lakónak. Eszter és Imre az új filmjéhez keresi a főszereplőt, de amikor besétál az ideális karakter, elszabadulnak az indulatok. 

Ezek kitalált történetek. Egy fiktív országból. Csak színház.

15 év

100 perc