„Ha van egy T betű, az ugye egy hármas út. És én itt jövök a középsőn, a szárán mondjuk, fölfelé. Akkor ugye fordulhatok jobbra vagy balra. De középre nem mehetek, mivel onnan jöttem, igaz? Akkor mit jelent itt a közép? Merre van a helyes út? Attól függ, honnan nézzük?”

Csongor átlagos kamaszfiú, aki éjjel-nappal a számítógépe előtt ül. Minden országot bejárt már, minden messzi tartományt – legalábbis a virtuális birodalomban. De ahhoz, hogy kilépjen a szobája ajtaján, nagy bátorság kellene... Különösen, mert anyukája, Mirigy őrzi az ajtót, és nem nagyon szeretné, ha a kisfia kilépne rajta...

Csongor keresi az élet értelmét, de... mit csinál ezalatt Tünde? Mi a Nő útja? Ő egy másik világból érkezett: Tündérországból, ahol örök béke van és nyugalom, ahol nem ismerik a félelmet és a szenvedélyt. De a szerelemért elhagyta a hazáját, és idejött közénk. Még nem sejti, mennyi ellenséggel kell szembenéznie annak, aki boldog akar lenni!

Csongor és Tünde két külön színdarab – amelyek végül mégis egybefonódnak. Ami az első részből hiányzik, az ott van a másodikban. Ami a Férfiból hiányzik, megvan a Nőben, és fordítva. És csak így érthetjük meg a nagy egészet: az Embert.
A két fiatal ember kering itt és most, a mai Budapesten – egymás és önmaguk körül:
Csongor keresi az élet értelmét.
Tünde keresi Csongort.
Hátha együtt megtalálnak valamit!

„Csodálatosnak találtam Vörösmartyt. És közben fel is bosszantott. Hol van ebből a Nő története... ? Az én utam? Mit csinált Tünde, amíg Csongor azzal tolta el az idejét, hogy az „élet értelmét" kereste (ami a legrosszabb férfiszöveg)?
Így lett az egy darabból két darab. Az első felvonás a Csongor, a második a Tünde. És tényleg született egy mai tündérmese, virtuális világgal, srácokkal, lányokkal, lepukkant ördögfiakkal. És nagyon jó színészekkel." (Szabó Borbála)

Időtartam:

130 perc

Támogatók:

Az előadás a 2016. évi Budapesti Tavaszi Fesztivál támogatásával jött létre.
További támogatók: Hosszúlépés, Marczibányi Téri Művelődési Központ